„Azt szeretném, hogy mindenki tudja, miért jó ma LOSZ tagnak lenni" - Interjú Terpák Mónikával, a Lakberendezők Országos Szövetségének új elnökével

A Lakberendezők Országos Szövetsége új korszak elé néz. Ács Erzsébet meghatározó személyisége után Terpák Mónika veszi át az elnöki feladatokat, aki pályázatában a közösség erejét, a szakmai hitelességet és a fenntartható működést helyezte a középpontba. Az első nagyinterjúban arról beszélgettünk vele, hogyan látja ma a LOSZ helyzetét, miért tartja kulcskérdésnek a tagság valódi bevonását, és milyen értékeket szeretne tovább vinni elődje örökségéből.

A Lakberendezők Országos Szövetsége új elnökeként hogyan látod ma a LOSZ helyzetét? Mi az a három szó, amellyel leginkább jellemeznéd a szervezet jelenlegi állapotát?

- Az én három szavam: közösség, lehetőség és felelősség. Nem véletlenül ezeket választottam, a pályázatomnak is ezek adták a gerincét. A közösség számomra hitvallás. Mélyen hiszek abban, hogy az emberek együtt sokkal többre képesek, mint külön-külön. A LOSZ-ban is megtapasztaltam, milyen ereje van annak, amikor egy szakmai közösség valóban összetartóan működik. A lehetőség pedig ebből következik. Közel négyszáz tagunk van, ez a közösség egy olyan kincsesbánya, amellyel sokkal tudatosabban kell élnünk. A felelősség kettős. Egyrészt a LOSZ felelőssége, hogy milyen hatással vagyunk a szakma társadalmi megítélésre, másrészt maguknak a lakberendezőknek a felelőssége, hiszen emberek élettereit formáljuk, hatással vagyunk az életminőségre, a komfortérzetre, sőt a mentális jóllétre is.

Pályázatodban több, régóta jelen lévő kihívást is megfogalmaztál. Mi jelenti ma a legnagyobb veszélyt a LOSZ jövője szempontjából?

- A gazdasági környezet változása, az AI megjelenése vagy a tagság fluktuációja mind olyan tényezők, amelyekkel foglalkoznunk kell, de szerintem ezek önmagukban nem a legnagyobb veszélyek. A valódi veszély az, ha nem használjuk ki a Szövetségben rejlő lehetőségeket. Ha a LOSZ egy erős, jól működő szakmai közösség, akkor együtt sokkal könnyebben tudunk reagálni a külső változásokra.

Egy jó szakmai szövetség segít abban, hogy a tagjai ne egyedül keressék a válaszokat, hanem közösen találjanak új irányokat és megoldásokat.

Külön kitértél a céges tagok jelentős lemorzsolódására. Miért hagyják el a vállalkozások a szövetséget?

- A lemorzsolódás szerintem tünet, nem maga a probléma. Ahhoz, hogy jól tudjuk kezelni, először meg kell értenünk az okokat. Vannak elképzeléseim, és kaptam már visszajelzéseket kilépett cégektől, de ezek még elszigetelt tapasztalatok. Az egyik személyes vállalásom, hogy az elmúlt időszakban kilépett cégeket megkeresem, és megkérdezem, mi állt a döntésük mögött.

Lehetnek olyan okok, amelyeken nem tudunk változtatni, de biztos vagyok benne, hogy lesznek olyanok is, amelyekre a LOSZ képes reagálni. Ehhez viszont először valódi képet kell kapnunk a céges tagok igényeiről.

A pályázatod egyik kulcskérdése: „Miért jó ma LOSZ tagnak lenni?” Mit válaszolnál erre egy pályakezdőnek?

- Az, hogy az ember bekerül egy szakmai vérkeringésbe, ahol tudás, kapcsolatok és lehetőségek vannak, felbecsülhetetlen érték. Pályakezdőként én magam is ezért léptem be a LOSZ-ba. És érdekes módon ugyanerre van szüksége egy több évtizede dolgozó tervezőnek is, csak más szinten és más fókuszokkal. De egy szakmai közösség nemcsak szakmai támogatást ad, hanem emberi kapcsolatokat is.

Számomra a LOSZ legnagyobb értéke az, hogy vannak kollégák, akiket barátként hívhatok fel, és akik nehéz helyzetekben is ott voltak mellettem.

Ács Erzsébet örökségét meghatározónak nevezed. Mit szeretnél ebből tovább vinni?

- Pályakezdőként egy kiállítási standtervezési projektben dolgozhattam vele először együtt, később pedig mint a Felügyelő Bizottság elnöke vettem részt aktívan a LOSZ munkájában, így Erzsit is közelebbről megismerhettem. Ami számomra az ő öröksége, az a lelkesedés, az alázat és a segítőkészség.

Emlékszem egy kiállítási kivitelezésre, amikor este nyolckor már teljesen kétségbe voltunk esve, mert úgy tűnt, nem készülünk el nyitásig. Erzsébet már hazafelé tartott, de amikor kétségbeesetten felhívtam, visszafordult és odajött hozzánk. Már az is rengeteget segített, hogy ott volt, beszélgetett velünk, és éreztük a támogatását. És ami még nagyon jellemző volt rá: mindig új projekteken, új együttműködéseken gondolkodott. Csillogó szemmel mesélt arról, kit kellene kivel összehozni. Szerintem ezt a fajta lelkesedést nem szabad elveszíteni, ezt szeretném mindenképpen tovább vinni.

Hol tartod szükségesnek a megújulást?

- A világ nagyon gyorsan változik, és ezzel a szövetségnek is lépést kell tartania. A tagságon belül ma már komoly generációs különbségek vannak: más mozgatja a különböző korosztályokat és máshogy lehet őket elérni. Meg kell találnunk azt a nyelvezetet és kommunikációs formát, amellyel a fiatalabb generációt is el tudjuk érni és be tudjuk vonni.

A mentorálás kérdése például folyamatosan visszatérő igény. A pályakezdők szeretnének tanulni a gyakorló tervezőktől, és én is azt gondolom, hogy a lakberendezéshez nemcsak friss szemlélet, hanem élettapasztalat és gyakorlati tudás is kell. Ezzel biztosan foglalkoznunk kell a következő időszakban.

Programodban sokszor szerepel az „aktív közösség” kifejezés. Hogyan lehet elérni, hogy a tagság ne csak névleg legyen jelen, hanem valóban részt vegyen a szervezet életében?

- A közösség akkor lesz aktív, ha a tagok érzik, hogy számít a véleményük, hogy van beleszólásuk a közös ügyekbe, és valóban alakíthatják a szövetség működését. Ezért szeretném erősíteni a párbeszédet a tagsággal. Nemcsak kérdőívekkel vagy statisztikákkal, hanem személyes beszélgetésekkel is. Nagyon fontosnak tartom, hogy ne feltételezésekből induljunk ki, hogy mire van szükségük a tagoknak, hanem valóban megkérdezzük őket.

Továbbá, több olyan irányt, területet látok, amelyek jelenlegek nem hangsúlyosak a LOSZ tevékenységei között, de fontos lenne célzottabban foglalkozni velük: mint például a fenntarthatóság vagy a nemzetközi kapcsolatok erősítése. Mindkét téma rengeteg lehetőséget rejt magában, de természetesen nem kis feladat, ha érdemben szeretnénk foglalkozni velük - tehát szükség lesz olyan tagokra, akiket ezek a témák hívnak és szívesen bekapcsolódnának aktívabban a közös munkába.

A vidéki tagok bevonása is fontos célként szerepel a programodban.

- Igen, mert jelenleg sok program Budapestre koncentrálódik, miközben rengeteg tagunk dolgozik az ország más részein. Nagy szükség van regionális központokra, ahol a helyi tagok könnyebben találkozhatnak egymással, szervezhetnek szakmai programokat vagy akár informális beszélgetéseket. Ezeknek a regionális központoknak a szervezését szeretném mielőbb elkezdeni.

Nem az a cél, hogy mindent központilag irányítsunk, hanem hogy helyben is kialakuljanak kisebb, jól működő közösségek. Ettől sokkal élőbbé válhat a szövetség.

A mesterséges intelligencia ma már a lakberendezésben is egyre gyakrabban jelenik meg. Sokan tartanak tőle. Te hogyan látod?

- Én nem félek tőle. A mesterséges intelligencia szerintem egy eszköz. Nagyon sok mindenben segítheti a tervezők munkáját, gyorsíthat folyamatokat, inspirációt adhat vagy adminisztratív feladatokat vehet le a vállunkról. Ugyanakkor nem gondolom, hogy kiválthatja a lakberendezőt.

A mi munkánk nem csupán látványtervek készítéséről szól. Egy lakberendezőnek meg kell ismernie a megrendelőt, meg kell értenie az életmódját, a szokásait, és ezek alapján kell olyan tereket terveznie, amely valóban a megrendelőről szólnak. Sokszor a szavakkal ki nem mondott szükségleteket kell feltérképeznünk, nem csak egy jól megírt prompt szövegből dolgozunk.

Ebben az emberi kapcsolatban és empátiában látom a szakma valódi értékét, ezt pedig a mesterséges intelligencia nem tudja helyettesíteni.

Ugyanakkor az online világ miatt ma már szinte bárki lakberendezőnek nevezheti magát.

- És coachnak, jógaoktatónak vagy táplálkozási tanácsadónak... Ez valóban egy fontos kérdés, ami nemcsak a mi szakmánkat érinti. Sokkal könnyebben és gyorsabban hozzáférhet ma már bárki olyan tudáshoz, ami miatt szakmabelinek érezheti magát. Ezzel nem nagyon tudunk mit kezdeni, mi azt tudjuk megmutatni, hogy mit jelent a valódi szakmai munka.

A LOSZ feladata, hogy minőséget képviseljen. Ha valaki LOSZ tag, az jelentsen egyfajta szakmai garanciát. Azt, hogy az illető folyamatosan képzi magát, felelősen dolgozik és magas szakmai színvonalat képvisel.

Ha ezt sikerül következetesen kommunikálnunk, akkor hosszú távon a megrendelők is tudni fogják, milyen értéket jelent egy LOSZ tag lakberendezővel dolgozni, ez pedig egyértelműen előnyt jelent a tervezőink számára is.

A szakma társadalmi elismertségének növelése is szerepel a célkitűzéseid között. Mit jelent ez a gyakorlatban?

Azt, hogy az emberek megértsék: a lakberendezés nem luxus, ugyanakkor egy komoly értékteremtő szolgáltatás és nem mindegy, hogy kit bíznak meg vele. Egy jól megtervezett otthon jelentősen javíthatja az életminőséget. Nemcsak esztétikai kérdésről beszélünk, hanem funkcionalitásról, ergonómiáról, fenntarthatóságról, arról, hogy milyen környezetben élünk nap mint nap. Ebben szerintem edukációs feladata is van a szövetségnek.

Szeretnénk minél több fórumon megmutatni, hogy a lakberendező munkája milyen valódi értéket teremt.

Pályázatodban hangsúlyosan szerepelnek az együttműködések is.

- Igen, mert azt gondolom, hogy ma már egyetlen szakma sem működhet önmagában.

Nagyon fontosnak tartom az építészekkel, belsőépítészekkel, kivitelezőkkel, gyártókkal, forgalmazókkal és más szakmai szervezetekkel való együttműködést.

Emellett, ahogy már említettem, szeretném erősíteni a nemzetközi kapcsolatokat is. Nagyon sokat lehet tanulni más országok jó gyakorlataiból, és ezekből a tapasztalatokból a hazai tervező közösség is profitálhat.

Számodra mit jelent személyesen a LOSZ?

- Őszintén szólva nekem sokkal többet jelent, mint egy szakmai szervezet. Amikor évekkel ezelőtt beléptem, még elsősorban szakmai kapcsolatokat kerestem. Az évek során azonban azt tapasztaltam meg, hogy itt valódi emberi kapcsolatok születnek.

Ma már több olyan kollégám van a szövetségben, akit nyugodtan nevezhetek barátnak. Tudjuk támogatni egymást szakmailag és emberileg is. Én ezt szeretném tovább erősíteni, mert hiszek abban, hogy egy jó közösségnek óriási megtartó ereje van.

Ha egy év múlva újra leülnénk beszélgetni, milyen eredményekkel lennél elégedett?

- Most nem az lebeg a szemem előtt, hogy hány új taggal bővüljön a szövetség, vagy hány százalékkal csökkenjen a céges lemorzsolódás. Ezek fontos mutatók, de szerintem most nem ez az elsődleges feladat. Először szeretném megismerni a tagságot.

Az elmúlt időszak mindannyiunk számára nehéz volt. Erzsi elvesztése minden szempontból komoly veszteség. Sokan bizonytalanok, természetes módon felmerül bennük a kérdés: hogyan tovább? Én már annak is örülnék, ha egy év múlva azt éreznénk, hogy ebből a bizonytalanságból sikerült tovább lépnünk. Hogy mindenki lássa: a LOSZ megy tovább, működik, és közösen építjük a jövőjét.

A másik célom, hogy valóban megismerjem a tagság igényeit. Ha egy év múlva újra feltennéd ezeket a kérdéseket, szeretném úgy kezdeni a válaszaimat, hogy „a tagság szerint…“. És ezt ne feltételezésből mondjam, hanem azért, mert addigra valóban beszélgettem a tagok többségével, meghallgattam őket, és pontos képem van arról, mire van szükségük.

Nem szeretnék forradalmat csinálni egy év alatt. Inkább azt szeretném, hogy a döntéseink valódi igényekre épüljenek.

A pályázatodban többször is hangsúlyozod a fenntarthatóságot. Ez nemcsak környezeti, hanem szervezeti kérdés is?

- Így van. a környezeti fenntarthatóság fontossága elvitathatatlan, nekünk, akik a tereket, tárgykultúrát és a hazai ízlésvilágot is alakítjuk, ebben óriási felelősségünk van, ezért a fenntarthatóság a Szövetség szintjén is kiemelt téma kell legyen.

De fontosnak tartom azt is, hogy maga a szövetség is hosszú távon fenntartható legyen.

Ez pénzügyi stabilitást, jól működő szervezetet és olyan közösséget jelent, amely képes alkalmazkodni a folyamatos változásokhoz.

A világ egyre gyorsabban változik. Nem tudjuk pontosan, milyen kihívásokkal találkozunk öt vagy tíz év múlva, de azt szeretném, hogy a LOSZ olyan szervezet legyen, amely képes ezekre nyitottan és rugalmasan reagálni.

Mit üzennél azoknak a lakberendezőknek, akik még nem tagjai a szövetségnek?

- Azt, hogy ismerjenek meg bennünket közelebbről. Szeretném, ha a LOSZ-ról nem egy zárt szervezet jutna eszükbe, hanem egy nyitott szakmai közösség, ahol lehet kérdezni, tanulni, kapcsolatokat építeni és fejlődni.

Hiszem, hogy a közösség mindenkinek többet ad, mint amit egyedül el tud érni.

Végül, ha öt év múlva visszatekintesz erre az időszakra, milyen LOSZ-t szeretnél magad mögött hagyni?

- Nagyon egyszerű választ tudok erre adni. Azt szeretném, hogy a tagok pontosan tudják, miért jó LOSZ tagnak lenni. Ne csak azért maradjanak tagok, mert egyszer beléptek, hanem azért, mert valódi értéket kapnak a közösségtől, aktívan részt vesznek benne, és úgy érzik, hogy számítanak. Ha ezt jól csináljuk, akkor szerintem természetes módon a tagság is növekedni fog. Nem hiszek a mesterséges növekedési célokban. Sokkal inkább abban, hogy egy jól működő közösség vonzóvá válik mások számára is.

Persze a növekedés új feladatokat is jelent majd. Másképpen kell kiszolgálni egy nagyobb közösséget, új programokra, új szolgáltatásokra lesz szükség. De ezek olyan kihívások, amelyeknek örülnék.

Ha pedig egyetlen mondatban kellene összefoglalnom, milyen LOSZ-t szeretnék öt év múlva látni, akkor azt mondanám: egy olyan közösséget, ahol minden tag megtalálja a saját helyét, tudja, miért jó ide tartozni, és aktívan alakítjuk a közös jövőt.