Miért hasznos az aktuális trendeken túlmutatva, következetesen ragaszkodni az időtálló megoldásokhoz? A lakberendezésben megjelenő innovációkat hogyan lehet és érdemes összhangba hozni a múlt értékeivel? Működnek-e a régi reflexek a tervezésben és hallgathatunk-e az ösztöneinkre, amikor enteriőröket alkotunk? Sok-sok kérdés és tanulságos válaszok Szalontai Virágtól, aki pályakezdő kategóriában hozta el a LOSZ Év lakberendezője 2026 pályázat díját.
- Egészen kicsi korom óta vonzottak az épületek, de főként az alaprajzok, így míg mások kiscicát rajzoltak az oviban, én már akkor az álomházamat terveztem. Az élet végül másfelé sodort, de később visszataláltam önmagamhoz, és a belső terek iránti szenvedélyem ma már lakberendezőként a hivatásommá vált – kezdi a bemutatkozást Virág, akinek az idei pályázata volt a második, amelyen elindult. Szereti a kihívásokat, ezért tavaly még a Junior Art Center hallgatójaként, a tanulmányai mellett próbálta ki magát. Akkor ugyan shortlistre került, de saját bevallása szerint „túlságosan biztonságos megoldásai” nem hozták meg számára az áhított győzelmet. Idén viszont arra törekedett, hogy kilépjen a megszokott keretek közül, ezért egy sokkal művészibb anyaggal készült, amit sok kutatómunka és személyes útkeresés előzött meg.
A tervezés során számos alaprajzi nehézségbe ütközött, amire egyébként számított is, hiszen a pályázat kiírása minden évben kihívás elé állítja a tervezőket. A megrendelői igények és a rendelkezésre álló tér összehangolása szándékosan nem egyértelmű feladat, így minden évben sokat kell gondolkodni az alaprajzi megoldásokon. - Számomra most mégis az időfaktor okozott komolyabb fejtörést. A két ünnep közötti időszakot nem számítva szűk három hetünk maradt egy háromszintes családi ház megtervezésére és részleges dokumentálására, így néha kétségeim támadtak, hogy egyáltalán be tudom-e fejezni a terveket a határidő előtt – sorolja a nehézségi pontokat Virág
A fiatal tervezőt régóta foglalkoztatja az időtállóság kérdése. Magától értetődően a pályamunkájában is arra kereste a választ, hogyan lehet a trendeken túlmutató, az évtizedek próbáját kiálló designt alkotni. A válaszokhoz a Bauhausból merített inspirációt, amely időtlen formavilágával és puritán eleganciájával ma is éppoly megnyerő, mint kilencven évvel ezelőtt. - Egyfajta múlt és jelen közötti párbeszédet szerettem volna bemutatni a pályamunkámban, ahol a legmodernebb high-tech megoldásokat ikonikus Bauhaus darabokkal, valamint kortárs magyar tervezők – többek között Esther Knopfler, Kele Sára és a Kara & Co – munkáival ötvöztem. Arra törekedtem, hogy a múlt értékei és a jelen innovációi úgy találkozzanak egy térben, hogy a szemlélő ne éles határokat érzékeljen, hanem egy egységes, kortalan vizuális élményben részesüljön – magyarázza Virág. A tervezés egyik kulcsmomentuma a lépcsőház megnyitása, amely lehetővé tette az alsó szint átláthatóságát, miközben a lépcső szoborszerű tömegével a nappali fókuszpontjává vált. - Eleinte azt gondoltam, erre csak részlegesen lesz lehetőségem, mert egy kémény elzárta a kilátást, ám statikai szempontból végül nem jelentett akadályt, így a lépcső elnyerhette végső formáját, és a nappali valódi ékkövévé válhatott – mutatja az egyik figyelemre méltó részletet.
Virág kedvence egyértelműen a konyha, bár kezdetben ez tűnt a legtöbb nehézséget rejtő résznek. A helyiség adottságai közel sem voltak optimálisak, az ablakkiosztása jelentősen megnehezítette a tervezést. - Sokáig ezt hátrányként kezeltem, és próbáltam vizuálisan eltüntetni az ablakokat, aztán egyszer bevillant, hogy inkább ki kellene emelni, és a benapozottságból előnyt kovácsolni. Így született meg a mozgatható ablaktáblák ötlete, amely izgalmas fény-árnyék játékot teremt, kihasználva a természet egyik lecsodálatosabb elemét, a természetes fényt. Emellett a konyha formavilága is különleges: a magasított lábazat és a kiugratott frontok egyfajta groteszk arányrendszert alkotnak, amely tudatosan eltér a megszokott megoldásoktól.
Virág tervezői hitvallásában az egyensúly játssza a főszerepet: a művészi és a gyakorlati gondolkodásmód közötti harmonikus egyensúlyra törekszik. - Még a legmerészebb ötleteimnél is szem előtt tartom, hogy ki és hogyan fogja használni az adott teret, hiszen egy klasszikus műtárggyal ellentétben egy otthon nem kizárólag vizuális élmény. Ugyanolyan fontos a funkcionalitás és a használhatóság, mint az esztétikum – fogalmazza meg az egyik legfontosabb gondolatot.
Mit tanácsol egy fiatal, ám immáron a szakma által is elismert lakberendező? Miért érdemes szakemberhez fordulnunk, ha otthonunk kialakításának, átépítésének vagy felújításának küszöbén állunk? - A jelenlegi gazdasági helyzetben, amikor sok esetben egyetlen négyzetméter lakótér is emberek éves jövedelmével vetekszik, valójában az a luxus, ha valaki házépítés vagy ingatlanvásárlás előtt nem kér szakértői segítséget. Egy lakberendező vagy belsőépítész nem csupán a dekorálásban nyújt támogatást: értékes négyzetmétereket takaríthat meg, vagy olyan területeket tehet hasznos élettérré, amelyek egyébként kihasználatlanok maradnának. Az ízléses végeredmény, ahová minden nap öröm hazaérni, ehhez képest már csak hab a tortán – érvel meggyőzően a tervező.
Kétségtelen, hogy pályakezdőként a legnehezebb bizonyítani, hiszen ilyenkor még alig-alig áll rendelkezésre olyan megvalósult projekt, amelyen keresztül megmutathatná magát egy tervező. - A LOSZ pályázata remek lehetőség arra, hogy kompromisszumok nélkül álmodjunk, bemutassuk az egyéniségünket és művészi víziónkat, miközben ügyfeleket vagy szakmai elismerést szerezhetünk. Emellett nagyon értékesnek tartom a szakmai zsűri visszajelzését is, ami által tanulhatunk, fejlődhetünk. Egy ilyen magányos szakmában ritkán jut el hozzánk az építő kritika, főleg ilyen szakemberek tollából – foglalja össze Virág a pályázaton szerzett tapasztalatait.
Folytatás Facebook-kal
Folytatás Google-lal