Az egyik legnépszerűbb kültéri burkoló anyag a fa. Különféle fafajták közül választhatunk attól függően, hogy hova szeretnénk elhelyezni, illetve mekkora terhelést kell majd viselnie. A faburkolat azonban csak akkor marad sokáig esztétikus és tartós, ha megfelelően karbantartjuk és ápoljuk.
Ne feledkezzünk el a megfelelő lejtetésről, vízelvezetésről!
Feltétlenül ellenőrizzük, hogy megfelelő-e az alap, legyen szó betonról vagy kavicságyról. A betonnak szilárdnak és egyenletesnek kell lennie, és lejtsen kifelé, hogy a víz elfolyhasson a fa alól. Ha kavics kerül a pallók alá, olyan méretűt válasszunk, ami közül ugyancsak gyorsan elszivároghat a csapadék.
Ne lazúrozzuk és ne fessük le a trópusi fát!
Ha lazúrral lekenjük a fát, hamarosan – a nap és a víz hatására - csúnya foltos lesz, és ezen utólag már nemigen lehet segíteni. A trópusi fára, amit egyébként érhet víz, és ami folyamatosan tágul, illetve összehúzódik a hőingadozás és a páratartalom miatt, csakis az olajozás a megfelelő. Ez évente megismételhető, így minden alkalommal újjászületik a fa és nem szürkül el.
Ne spóroljunk az alátétfán!
Gyakran előfordul, hogy megveszik a drága faburkolatot, a léceket tartó gerendákat azonban már inkább olcsóbb, silányabb és persze puhább hazai fafajtákkal igyekeznek megoldani. Attól, hogy nem látszik, még fontos, hogy az alátétfa is tömör szerkezetű és ellenálló legyen. A fenyő vagy tölgy párnafa akár egy szezon alatt elrohadhat, nem lesz, ami összetartsa a burkolatot. A párnafa mindig azonos fafajta, vagy tulajdonságaiban nagyon hasonló legyen a faburkolatéval.
Ez is érdekelhet
Ne helyezzük szorosan egymáshoz a pallókat!
Mivel a deszkák az évszakok váltakozásával, a levegő hőmérsékletének és nedvességtartalmának hatására természetesen mozognak, dagadnak illetve zsugorodnak, a pallók között megfelelő távolságot kell hagyni. Ez a távolság 5-10 milliméter között ideális, attól függően, hogy milyen széles a burkolatunk, illetve milyen magas a nedvességtartalma. Clippes burkolatoknál ez egyértelműbb, mert a clipp távtartóként is működik.
Ne használjunk kőszegélyt vagy acélkeretet!
Mivel a faburkolat száraz időben zsugorodik, és ha nedvesség éri duzzad, sohasem szabad merev acélkerettel, vagy kőszegéllyel körbevenni a burkolatot. A faburkolat két oldalát szabadon kell hagyni, különben a felület felpúposodik, a szálak megcsavarodnak. Nem mindegy az sem, milyen csavarokat használunk. A kültéri faburkolathoz csakis a nagy szilárdságú, edzett acélból készült rozsdamentes, korrózióálló csavar jó. Nem szabad ezen sem sprórolni, hiszen ha nem ilyet veszünk, csúnyán megjárhatjuk. Gyenge, rossz anyagból készült csavart alkalmazva akár egy szezon után azt tapasztaljuk, hogy a fa széttépte a gyenge csavarokat, és a deszkák a levegőben eldeformálódva lifegnek, esetleg rozsdafoltok „díszítik” a felületüket.
Ne kísérletezzünk a trópusi faburkolatok házilagos lerakásával!
Csak akkor lehetünk biztosak a drága pénzen megvásárolt gyönyörű teraszburkolatunk tartós szépségében, ha azt az előírásoknak megfelelően, speciális szerszámokat használva fektetik le. A kemény trópusi fával ugyanis nem könnyű dolgozni. Ehhez pedig gyakorlott szakember szükségeltetik. Csakis olyan kivitelezőt válasszunk, aki már legalább öt éve foglalkozik kültéri trópusi faburkolatok lerakásával, akinek vannak referenciái és, aki garanciát is vállal a munkájára.
Folytatás Facebook-kal
Folytatás Google-lal