Csupa elégedett építkező! Itt van már a Kánaán?

Csupa elégedett építkező! Itt van már a Kánaán? – avagy hogyan lehetünk elégedettek néhány évvel az építkezés után is? A jelen vagy a jövő igényeinek feleljen meg a házunk?

• Az elégedettség és elégedetlenség különböző fázisai
• Az elégedetlenségi csapda
• Hogy volt ez nálunk?

Miközben Magyarországon mindenki szidja az építőipart (bárkivel beszélek, mindenkinek van valamilyen rémisztő története kóklerekről, borzalmas mesterekről, rémálomszerű felújításról), addig mostanában meglepő tapasztalatokat szereztem.
Különböző fórumokon – bemutatókon, vásárokon – beszélgetve olyan építkezőkkel, akik most készülnek el új családi házukkal, azt tapasztaltam, hogy többé-kevésbé mindenki elégedett volt!
Ekkorát javult volna az utóbbi időben az építőipar hazai átlagszínvonala? Vagy valami más lehet a dolgok mögött? Elkezdtem gondolkozni :-D – és a következőkre jutottam.

Az elégedettség és elégedetlenség különböző fázisai

A beszélgetések során az kiderült, hogy az építkezők – a még ma is általánosnak mondható hazai szokás szerint – maguk szervezték az építkezésüket. Információkat gyűjtöttek az Interneten, maguk kerestek szakembert, maguk tárgyaltak velük, részben még az anyagot is maguk vették meg. (Azért ettől függetlenül a fővállalkozásba kiadott építkezések száma egyértelműen nő.)
Mindenképpen a magyar építőipar fejlődésére (tisztulására?), a megrendelők igényszintjének növekedésére utal, hogy beszélgetőtársaimnál ez a szervezési munka alapjában véve sikeresnek bizonyult.
Nem voltak drámai, idegtépő események az építési folyamatban, az elmondás szerint a szakemberek megbízhatóan dolgoztak, az elkészült házban nincsenek látványos hibák. A nyilvánvaló, azonnali elégedetlenség forrásai ugyanis éppen az itt felsoroltak ellenkezői lennének: láthatóan pocsék minőség, tesze-tosza, a meglevő jót is elrontó, a felelősséget egymásra hárító „szakemberek”, költségtúllépés, megbízhatatlanság, állandó viták és idegeskedés az építkezés folyamán.
Bevallom, én is a beszélgetőtársaimhoz hasonló elégedett építkező voltam 7–8 évvel ezelőtt. Az elégedetlenségnek van azonban egy ennél rejtettebb, alattomosabb változata is…

Az elégedetlenségi csapda

Nyilvánvalóan elégedetlenek vagyunk, ha nem azt kaptuk, mint amit vártunk. Pláne, ha nem azt, amiért fizettünk!
Nem vagyunk azonban elégedetlenek akkor, ha nem azt kaptuk, amit kaphattunk volna. Vagy amit elvárhattunk volna.

• Mert nem tudjuk, hogy mennyivel többet is elvárhattunk volna.
• Mert nem tudjuk, hogy ugyanannyi pénzből jobbat, időtállóbbat is létrehozhattunk volna.
• Mert nem tudjuk, hogy egy kicsivel több pénzből lényegesen nagyobb, hosszabb távon is értékeset teremthettünk volna.
• Mert hiányoznak (hiányoztak) az ismereteink.

Elégedettségünk addig tart, amíg valahonnan (valamikor) meg nem tudjuk, hogy csinálhattuk volna másként is. És akkor hirtelen dühösek leszünk magunkra – és persze az egyébként jól dolgozó szakemberekre is…

Az „Építem a házam” című könyv megrendelése

Hogy volt ez nálunk?

Amikor 8 évvel ezelőtt megépítettük a házunkat, akkor az – nyugodtan mondhatom – az akkori átlag igények alapján valahol 4,5 értéket képviselt az 5-ös skálán. Eltelt 8 év – és ez az osztályzat már 4-es alá – néhány év múlva pedig jó, ha valahol a 3,5 körül fogunk járni. Tíz évről beszélünk – ami a ház életében nagyon rövid idő. Ha építkezünk, ha felújítunk, akkor azt úgy kellene tenni, hogy az elkészült építményhez 15–20 évig ne kelljen hozzányúlni. (Ellenkező véglet, amikor arról akarnak meggyőzni bennünket, hogy a házat 50–100 évre előre látva kell megépíteni. Ez ugyanis lehetetlen, olyan gyorsan változik körülöttünk a világ, olyan gyorsan fejlődnek körülöttünk a technológiák.)
„Úgy építkezünk, hogy igyekszünk mindenben megfelelni a mai kor igényeinek.” – mondta nemrégen egy házaspár valamelyik kiállításon. „Az a baj – válaszoltam nekik –, hogy ez kevés. Nem csak a mai kor igényeinek kell megfelelni, hanem a holnapéinak is!” Csak ez garantálhatja a tartós elégedettségünket (többé-kevésbé :) ). Mindez pedig a felkészülésen, az építkezés előkészítésén múlik. Nyugodtan mondhatom, hogy ha annak idején olvasom az Építem a házam könyvsorozatot, akkor jó néhány ponton másként néz ki ma a házunk. (De akkor még nem tudtam ilyen könyvet olvasni. Ezért írtam meg kollégáim segítségével :) Ez itt a reklám helye.)
De minden, amit az alapos felkészülés szükségességéről írtam, ettől függetlenül is igaz.

Utóirat: Egy másik blogbejegyzést is szívesen ajánlok, amely szintén az előkészítés fontosságáról szól – más megközelítésben.