Hőkamerás szemmel a födémekről

Épületeink hőveszteségét jelentősen meghatározza a födémek hőszigetelése. A födémek hőszigetelő képessége pedig nagy hatással van a fűtésköltségre is, amely sokszor –anélkül is, hogy túlságosan meleg lenne –, horribilis összeget tesz ki.

A födémek alattomosan vezetik ki a hőt az épületből, mivel általában nincs különösebb hatása a hőérzetre, nem okoz huzatot, nem sugározza a hideget a testünkre. A hőkamerás vizsgálatok során sokszor gondolják az épülettulajdonosok, hogy a falazat hőszigetelésével van a gond. Majd a vizsgálat végére kiderül, hogy a födém hőszigetelése gyenge, és az engedi ki a fűtési energia jelentős részét.

Az alábbiakban bemutatjuk a különböző típusú födémek hőszigetelési hiányosságait.

A régi építésű házaknál a stukatúros födémbefejezés – nádszövetre vakoltak rá, és azt meszelték le – fölé fagerendákra deszkázat került, amelyre homok- vagy agyagfeltöltést tettek. E típusok hőszigetelő képessége napjainkra már elgyengült, illetve eredetileg sem szigeteltek jól. A hőkamerás mérések alapján a belső léghőmérséklethez képest a mennyezeti födém felületi hőmérséklete 1–4 Celsius-fokkal alacsonyabb, ez nagyfokú hőveszteséget mutat.

Jól hőszigetelő födém esetén a felületi hőmérséklet a belső hőmérséklethez képest 0,5–1 Celsius-fokkal magasabb.

A ’70-es, ’80-as években készültek hasonló szigetelő képességgel rendelkező födémszerkezetek, ahol salakfeltöltést alkalmaztak hőszigetelés gyanánt. Gyakorlatilag itt is a födémek gyengén hőszigetelnek, felületük nem tartja meg a belső légtér hőmérsékletét, a hőmérsékletkülönbség általában 1–3 Celsius-fok.

Az újabb épületeknél is alkalmaztak fafödémszerkezeteket, amelyek a belső tér felől általában gipszkarton- vagy lambériaborítást kapnak. A felső rétegében a hőszigetelés általában különböző vastagságú kőzet- vagy üveggyapot. A hőszigetelő képességben mérvadó a szálas hőszigetelő anyagok vastagsága, mert már 10 cm vastagságban is megtarthatja a belső légtér hőmérsékletét.

Azonban mivel az anyag kis tömegű, gyorsan ki is hűl. A födémek felületi hőmérsékleti értékei, 15 cm betett vastagságtól, már a belső hőmérséklet felett vannak. A hőszigetelő anyag szigetelő képessége nagyban függ a berakás minőségétől, a megfelelő fólia használatától. Sajnos gyakran találkozunk rosszul kialakított felületekkel.

A monolit vasbetonfödém-szerkezeteknél általában lépésálló (EPS-100) hőszigetelést vagy perlites betont alkalmaztak hőszigetelés gyanánt. A hőmegtartásban mérvadó a hőszigetelés vastagsága. 2006 előtt általában 2–5 cm vastagságú hőszigetelést alkalmaztak, ez nem tartja meg teljes mértékben a belső hőmérsékletet. Általában 1–3 Celsius-fokkal alacsonyabb a felületi hőmérséklete a légtér hőmérsékletéhez képest, ez nagy hőveszteséget jelent.

Ha a vasbetongerendák közé tett béléstestekre került a hőszigetelés, hasonlóan az előbb leírtakhoz, általában 2–5cm lépésálló hőszigetelést vagy a perlites betont használtak. A tervezés is általában alul tervezett illetve a beépítés folyamán ezzel is próbáltak takarékoskodni az anyagköltségen. Szerencsére napjainkban már vastagabb hőszigetelést terveznek az épületekbe.

Szerencsére – a durva hibák ellenére – viszonylag könnyű javítani a sík mennyezeti födémet a padlás felőli oldalról, persze ha nincs telepakolva lommal. A padlás felületére olykor elég plusz 10 cm hőszigetelő paplant használmi ahhoz, hogy a hőszigetelő képessége erőteljesen javuljon. Természetesen, ha tartós eredményt szeretnénk, akkor alaposan át kell gondolni, hogy melyik hőszigetelést alkalmazzuk.

Zsibók Zoltán