Lapos tetők felújítása

Ha beázást, rendellenességet tapasztalunk lapos tetőnkön, vagy eljárt felette az idő és megérett a felújításra, nem árt tisztában lennünk a lehetséges hibákkal és azok megoldásaival.

A hagyományos bitumenes szigetelésű lapos tetők másképp okoznak fejtörést tulajdonosaiknak, mint a magastetők. Előbbieknél inkább az anyag, mint a szerkezet az, ami idővel gondot okozhat. A desztillált bitumen felhasználásával készített lapos tetőkön  a több rétegben lefektetett bitumen impregnálású papírlemezt olvasztott forró bitumennel kenték le. Ez az eljárás több mint száz éves, csak anyagminőségében, illetve anyagválasztásában tér el akkori társaitól.

Hibák és megoldások

A lapostető szigetelések az elvárható élettartamuk és a garanciális idő előtt tönkrementek, az ismétlődő javítások eredménytelenek voltak, ezért a szigeteléssel szembeni fenntartások jogosak. A szükséges karbantartás elmaradása csak fokozta a problémákat, ráadásul az úgynevezett rászigeteléssel, ami ápol és eltakar, a kontár vállalkozók sok kárt okoztak. A házilagos barkácsolást pedig már ne is említsük. Az átvizsgálás vagy mérlegelés nélkül lezárt beázott vagy már tönkrement tetőfödémen már semmi nem segít, hiszen belezárták a nedvességet, és figyelmen kívül hagyták a tető legalapvetőbb szerkezeti mozgásait és tulajdonságait. Ezért fontos, hogy a felújítási munkák megkezdése előtt a helyszínt alaposan meg kell vizsgálni. Ez történhet a szemrevételezéssel, ilyenkor vizsgálni kell a látható állapotot, azaz milyen a tető felülete:

• hullámos, púposodott, ekkor feltételezhető a födémben bennlévő, bennmaradt nedvesség
• gyűrődött, ekkor a szigetelés alatti rétegek nem kívánt mozgása a lehetséges ok,
• pergamenszerűen megégett, hámlott, nincs a felületén a fényvédő réteg, ez minden esetben a szigetelő bitumenes lemez teljes tönkremenetelét, elöregedését jelenti.

Tudnunk kell azt is, hogy miként rögzül jelenlegi állapotában a szigetelés az aljzathoz, a hőszigeteléséhez – ebből lehet következtetni arra, hogy a rögzítési mód megfelelő-e, illetve új szigetelés esetén az anyag megválasztásához ad támpontot. Milyen mértékű a tető lejtése, azaz levezeti-e a csapadék vizet – vízmértékkel jól ellenőrizhető az értéke, illetve a tetőfelületen lévő nedves vagy már kiszáradt víztócsák poros helyének mennyisége alapján.

A tető legérzékenyebb helye a szegély. Napi tapasztalat, hogy a vizsgált beázások 99 százaléka a hibás szegélyezésnél keletkezik, szaknyelven a lapostető szigetelések csomópont érzékenyek. Ennek oka, hogy a fémlemezszegélyek hőtágulásának mértéke két és félszer nagyobb, mint a bitumenes lemezeké. Emiatt az anyagcsatlakozások könnyen szétszakadnak. Az oxidbitumenes lemezek ezt a mozgáskülönbséget nem tudják elviselni, az úgynevezett elasztomermodifikált bitumenes lemeztermékek viszont rugalmasak és tartósak, tehát felújításhoz válasszuk ezt a típust.

A felújítás során hibás a fémlemezszegélyeket le kell bontani, és a bitumenes lemezből kell kialakítani a lényeges csomópontot. Az is fontos, hogy a kapcsolódó szerkezetek, a tető felülvilágítók, kijárati ajtók, ablakpárkányok miként csatlakoznak a szigeteléshez. Gyakori hiba ugyanis, hogy ezek a csomópontok egyáltalán nem zárnak vízhatlan módon vagy a szigetelő lemez tapadása időközben megszűnt és levált a felületről. Ezért ezek megfelelő javítására ugyancsak különös figyelmet kell fordítanunk.