A bébiszitter, aki sosem beteg vagy fáradt

Az intelligens ház olyan, akár egy kiváló bébiszitter: „figyel” a családtagokra, gondoskodik kényelmükről, már-már gondolkodik helyettük. A törődés pedig kicsiktől a nagyokig mindnyájukon meglátszik.

A barátnői sosem értették, hogyan bírja négy gyerekkel. Azt gondolták, biztosan legalább egy liter kávét megiszik naponta, vagy szed valamit, mert egyszerűen hihetetlen volt, hogy ez az elfoglalt háziasszony mindig olyan jó kedélyű legyen. „Nagyon jól nézel ki, pedig biztosan ma sem tudtad kipihenni magad” – mondogatták neki kolléganői néha reggel. Most is ez jutott az eszébe, mikor lefekvés után egy kicsit elmerült a gondolataiban. „Tényleg nem semmi a négy gyerek – nyugtázta, főleg, amikor négyen négyfélét akarnak enni vagy csinálni – De szerencsére van segítségem; ráadásul nem olyan fáradékony, mint a nagyi, és nem olyan drága, mint egy bébiszitter.” A fenti gondolatokkal eltelve, mosolyogva aludt el.

Másnap reggel épp a reggelit készítette, amikor úgy gondolta, ránéz a gyerekekre. Bár az „instant madárcsicsergés” – azaz a falba épített szerelvényből automatikusan sugárzott hangeffekt – mindig megtette a hatását, így neki fel sem kellett ébresztenie őket. A legkisebbik a múltkor még azt is mondta neki, hogy így olyan, mintha minden reggel a nagyi kertjében ébredne. Ha pedig a madarak egyedül mégsem tették volna meg a hatásukat, az automatikusan felhúzódó redőnyök mögül beáradó napfény segített nekik.

Miután elkészült a reggelivel, a felső szint felé vette az irányt, de már érkeztek is a csemeték megmosakodva, felöltözve. Reggel mindig nagy forgalom volt a fürdőben, de szerencsére az automata rendszer gondoskodott róla, hogy mindenkinek azonnal jusson meleg víz, így gyorsan végeztek. Az okosház egyet nem tudott: felöltöztetni őket. Bár már a legkisebbiknek is egész jól ment a dolog, azért most is elkélt egy kis segítség: mosolyogva rendesen ráadta a fordítva felvett pólót.

Indulás előtt még beszaladt valamiért a hálóba. A friss levegő illata csapta meg az orrát; nem csoda, hiszen az automata szellőztetőrendszer már javában végezte a dolgát. A lakásból kilépve régi reflexből vissza akart szaladni, megnézni, hogy nem hagyta-e felkapcsolva a villanyt a konyhában, de aztán rájött, hogy felesleges, hiszen az automatizmus úgyis perceken belül megteszi helyette, a fűtés lejjebb állításával egyetemben. Miután elvitte a gyerekeket az iskolába és az óvodába, ő is elindult a munkába. A kocsiból még kiszólt Gergőnek, a legnagyobbiknak, hogy a sült csirkét a hűtőben találja egy kék dobozban.

Mikor Gergő délután hazaért, kulcstartója segítségével aktiválta a rendszert, amely az azonosító címke jóvoltából pontosan „tudta”, ki érkezett haza: egy pillanat alatt kikapcsolta a riasztót, és előkészítette a használatra váró helyiségeket: felhúzta a redőnyöket és bekapcsolta a fűtést. Így Gergőnek már nem volt más dolga, mint megkeresni a vasárnapi ebédről maradt sült csirkét, majd nekilátnia a házi feladatának.

A fiú nem szeretett csendben tanulni; a zene jó hatással volt rá. Így kiválasztott egy előadót a zenetárból a fali érintőképernyő segítségével. Amikor tanulás közben kiment egy pohár üdítőért a konyhába, a követés üzemmódot bekapcsolva kedvenc száma oda is vele tartott, így egy percre sem kellett nélkülöznie a zenei aláfestést. Amikor meghallotta, hogy édesanyja hazaért, azért egy kicsit lejjebb tekerte a hangerőt.

A konyhába lépve letette a bevásárlószatyrokat, majd a házon belüli Intercom funkció segítségével felszólt a fiának az emeletre, hogy üdvözölje. Szerette ezt a szerkezetet, főleg olyankor, amikor ahelyett, hogy végig kellett volna járnia a négy gyerekszobát, elég volt „feltelefonálnia”, hogy kész a vacsora.

Evés után mozizáshoz gyűlt össze a család. A két nagyobb fiú ilyenkor néha olyan horrorfilmeket rendelt, amelyeket még a szülők sem mertek volna megnézni, így mást kellett választaniuk. Persze, tudta, hogy úgyis megpróbálják majd megnézni, amikor ők nincsenek otthon, de szerencsére a műsort bármelyik iNELS Multi Media számítógépről nyomon követhették, így kikapcsolhatták a tévét, ha úgy látták, hogy a gyerekek olyasmit néznek, amit nem szabadna.

A film után a gyerekek még kimentek a kertbe jó éjszakát kívánni a család kutyájának, ahogy minden este. Az anyuka bátran kiengedte őket, és miközben összepakolt lefekvés előtt, néha ránézett az okostelefonjára, hogy a kamera képén láthassa, mit csinálnak épp kint. Ahogy a kutyát simogató csemetékre pillantott, megértette, miért is bírja ő valójában ilyen jól négy gyerekkel – mert úgy tud vigyázni rájuk, hogy nincs folyton a nyomukban, így neki is marad ideje pihenni.

forrás: elkoep